|
|
|
SZIVEMNEK HOLNAP LESZ A 24. SZÜLETÉSNAPJA!!!!!!!! ... |
|
|
|
|
|
|
|
Valamikor boldogult ifjúkoromban gyűjtöttem a különböző fordításokat, s íme a poe lapon, a holló 10 változatban. Meg kell köszönnöm mindkét barátomnak, akik lehetővé tették e hajnali órán ezt az élményt! Bár már alszanak....
A holló
Fordítók:
Babits Mihály | Endrődy János | Franyó Zoltán | Harsányi Zsolt | Kosztolányi Dezső | Lévay József | Radó György |... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Zsuzska és az ördög
Egyszer volt, hol nem volt, még az Óperenciás-tengeren is túl volt, volt a sós tenger kellős közepén egy lakatlan sziget, azon a lakatlan szigeten egy nagy hegy, annak a hegynek a tetején egy magas torony, annak a toronynak a leghegyibe egy könyv, abból szedtem én ezeket a szent beszédeket.
Volt a világon egy nagyon-nagyon szegény asszony, ... |
|
|
|
|
|
|
|
Végtelen 1. fejezet Egy régi kastély állt a falutól nem messze. Azt mondják régen hatalmas volt. A környék leggazdagabb földbirtokosa lakott benne. Régi legendák szólnak róla milyen csodálatos volt a birtok gazdája, s annak unokája. Ha a faluban bárkit megkérdeznénk, órákat tudnának zengeni a birtokról. Ám mikor az unoka esik szóba, mindenki rögtön elhallgat. Hírtelen gondja támad,... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Végtelen 1. fejezet Egy régi kastély állt a falutól nem messze. Azt mondják régen hatalmas volt. A környék leggazdagabb földbirtokosa lakott benne. Régi legendák szólnak róla milyen csodálatos volt a birtok gazdája, s annak unokája. Ha a faluban bárkit megkérdeznénk, órákat tudnának zengeni a birtokról. Ám mikor az unoka esik szóba, mindenki rögtön elhallgat. Hírtelen gondja támad,... |
|
|
|
|
|
|
|
...nem látszik bennem az ember
nem játszik
nem játszik bennem az ember
nem látszik
mégse vagyok gonosz
aki csak magáért oroz
örömperceket
kicsorbult tőr az ölelés szívemnek
ha hazug
ha hazug
szívemnek kicsorbult tőr a szerelem
játszom egy kicsit, hogy újra ember legyek
látszom egy kicsit, hogy újra szeressek... |
|
|
|
|
|
|
|
Benedek Elek: HONSZERZŐ ÁRPÁD
A REGÉK VILÁGA
A Dnyeszter menti végtelen síkságon tüzesen sütött vissza a lemenő nap. Ennek a végtelen síkságnak közepe táján, szelíd emelkedésű dombon állott a fejedelem hatalmas nagy sátra, melynek arannyal, ezüsttel szőtt selyme bíborpiros fényben látszott égni a nap ráverődő sugaraitól. A színarany oszlopok, melyeken a sátor ... |
|
|
|
|
|
|
|
A Tisztáson a nap tétován világította meg a fák lombjait. Minden egyes próbálkozása amellyel fényt akart csempészni a világra, sikertelen maradt az ősz végi felhők fojtogató tömege miatt. Selevir és Lana lázasan készülődtek a vendégek esti fogadására. Selevir már kora hajnalban talpon volt és segített Ferdelnek ülő alkalmatosságokat keresni, Lana pedig a konyhában serénykedett Fere... |
|
|
|
|
|
|
|
Ferella nem szólt egy árva szót sem. Sokatmondóan Ferdelre pillantott, mire is végre a törpe megszólalt.
- Sella! Ha holnap reggel visszatérve az erdőn kívülre úgy találod, hogy mégsem olyan biztonságos az új otthonotok, mint amennyire az Balthasar gondolta, akkor felajánlom a magam és családom nevében, hogy gyertek ide hozzánk! - zavartan köhécselt, majd várakozás telje... |
|
|
|
|
|
|
|
Ha itt vagy velem, szívem ragyog,
Minden percben boldog vagyok.
Te vagy életemben a legnagyobb kincs,
Hozzád hasonló a világon nincs!
A legdrágább kő az mely másokat karcol,
de ő nem tűr karcolást.
A legnemesebb szív az mely inkább
vérzik, minthogy megsebezzen mást.
Oly megnyugtató, hogy itt vagy nekem,
Hogy mi... |
|
|
|
|
|
|
|
...
Távol zongora mellett
A hangok ömlenek a zongorából,
Mint illatos teából száll a gőz.
Lassan simítja arcomat a mámor
És bennem most száz élet kergetőz.
Mártának hangja jut eszembe mostan,
Oly bársonyos volt s ez nem az övé.
Szegény, talizmánt tőle nem is hoztam.
Szemem mered a zongora fölé.
A csókos ajka itt ... |
|
|
|
|
|
|
|
Hans Cristian Andersen: A kis hableány
Messze kinn a tengeren kékséges kék a víz, akár a búzavirág szirma, s átlátszó, mint a legtisztább üveg. És mély, nagyon mély, a leghosszabb horgonykötél se ér le a fenekére; sok-sok templomtornyot kellene egymásra állítani, hogy a tenge... |
|
|
|
|
|
|
|
...
Az eredeti mese:
Hans Christian Andersen
A KIS HABLEÁNY
Messze kinn a tengeren kékséges kék a víz, akár a búzavirág szirma, s átlátszó, mint a legtisztább üveg. És mély, nagyon mély, a leghosszabb horgonykötél se ér le a fenekére; sok-sok templomtornyot kel... |
|
|
|
|
|
|
|
Zsuzska és az ördög
Egyszer volt, hol nem volt, még az Óperenciás-tengeren is túl volt a sós tenger kellős közepén egy lakatlan sziget, azon a lakatlan szigeten egy nagy hegy, annak a hegynek a tetején egy magas torony, annak a toronynak a leghegyibe egy könyv, abból szedtem én ezeket a szent beszédeket.
Volt a világon egy nagyon-nagyon szegény asszo... |
|
|
|
|
|
|
|
...
Fagyos csend telepszik a tájra,
Minden mi él rügyfakadást várna,
Még néha hó és szélvihar zavarja meg a csendet,
Majd bolondos Nap fénye töri meg a jeget.
Várunk, megpihenünk,
Mint Isten teremtés idején,
Szívünkbe lassan költözik be a fény,
De már új reményekkel kezdjük a reggelt,
Szívünkben takargatjuk a téli csend... |
|
|
|
|
|
|
|
... keresék tanyát,
Sötét erdő völgyébe telepedtem...
Oh e magányban milyen alakok
Lengtek körűlem s szálltak el fölöttem!
Szivembül jöttek e tündéri lények,
Szivemnek nem rég támadt üregébül,
Tündéri lények, milyenekre félig
Emlékezém a szép gyermekregékbül.
"Megálljatok! megálljatok!" kiálték,
"Oh, csak egy álljon meg közűletek,... |
|
|
|
|
|
|
|
SZEGÉNY BUJDOSÓ LEGÉNY
Egyszer volt egy szegény embernek egy fia. Azt mondja az anyjának:
- Tarisznyáljon fel, édesanyám, szegények vagyunk, elmegyek bujdosni, szolgálatot keresni.
Feltarisznyál az anyja, s elmegy hetedhét ország ellen. Elér egy nagy rengeteg erdot. Mikor ment egy hónapig a nagy rengeteg erdoben, elfogyott az élés a tarisznyából, gondolja... |
|
|
|
|
|
|
|
... Ha te egy álom vagy én örökké álmodni akarok
Ha te napsütés vagy örökké napozni vágyom
Ha pedig te te vagy én téged akarlak mindörökké!
Ha a puszik vízcseppek tengert küldök
Ha az ölelések falevelek erdőt küldök
Ha a szeretet örök én az örökké valóságot küldöm neked!
Nem ígérek kincset cs... |
|
|
|
|
|
|
|
A kis hableány
(Andersen)
Messze kinn a tengeren kékséges kék a víz, akár a búzavirág szirma, s átlátszó, mint a legtisztább üveg. És mély, nagyon mély, a leghosszabb horgonykötél se ér le a fenekére; sok-sok templomtornyot kellene egymásra állítani, hogy a tengerfenékről a víz színéig érjenek. Odalenn a mélységes mélyben lakik a tenger népe.
Ne higgye ám... |
|
|
|
|
|
|
|
... Ma még itt vagyok,s gondolok rád,
Ma még éget,a szívemben a vágy!
Még fáj a sötét, még fáj a fény,
Ma bármit adnék, ha velem lennél!
Ma még könnyes szemmel ébredtem,
De rájöttem sok midnenben tévedtem!
Esik az eső, csendes az éj,
Ma még vágyom rá hogy velem legyél!
Ma már utoljára álmodok rólad,
És már másról fog szólni a holnap!|... |
|
|
|
|
|